Homlokzatburkolatok felújítása

Kő, tégla és fém homlokzatburkolatok felújítása esetén a felület-előkészítés a legfontosabb tényező. Lehet önmagában végcél egy felület megtisztítása vagy követheti bevonat, illetve bevonatrendszer készítése is.

Homlokzatburkolatok felújítása során előfordulhat, hogy ezt a munkarészt nem is követi védelem. Ezek azok az esetek, amikor a feladatunk az adott kő, beton, márvány, műmárvány stb. megtisztítása: antigraffiti eljárás, elszíneződés vagy régi, már nem esztétikus maradék vakolat eltávolítása.

Ilyenkor a feladat egy egyszerű felület-előkészítés, tisztítás, ami leggyakrabban szemcseszórással történik. E fogalom alatt a laikusok általában homokszórást értenek, de a szemcse minőségétől függően sokféle eljárás lehetséges: fém esetén söréttel, vasreszelékkel is lehet szórni, sőt ma már szódával, kukoricacsuhéval, dióhéjjal is elképzelhető a munka.

Szemcseszórás esetén rengeteg hulladék keletkezik, így felmerül a kérdés, hogy ez részben vagy egészben visszaforgatható-e. A homok általában egyszer, maximum kétszer használható szóróanyag, ami leszedve a szennyeződést már veszélyes hulladéknak minősül, deponálni kell.

Felület-előkészítés után nem biztos, hogy következik bevonatolás, ám ha igen, akkor a fogadófelülettől függően választunk bevonatot, bevonatrendszert. Utóbbiról akkor beszélünk, ha elsőként egyfajta impregnálást, kellősítést (tapadóhídképzést) alkalmazunk, majd erre jön az esztétikus, védelmet ellátó felület. A tapadóhíd egy tejszerű lakk, ami befolyik az ásványi alapú anyagok pórusaiba, és a kapillárisokba kapaszkodva kissé kitölti azokat. A fedőrétegként leggyakrabban alkalmazott homlokzati festékek lehetnek egy-, illetve kétkomponensű anyagok.

A beton sajátossága, hogy idővel karbonátosodik, ezért célszerű valami védőbevonatot felvinni rá. Ez lehet akár színtelen lakk, a lényeg, hogy hátráltassa a karbonátosodást.